Hogyan dolgozták fel a jádét?
A jáde feldolgozása régen? Igen. Egy több ezer éves szakmáról lesz szó az alábbiakban, amely egy kivételes ásványhoz kapcsolódik.
A jáde történelmi szerepe veti fel azt a korántsem nyilvánvaló kérdést, hogy hogyan munkálták meg évszázadokkal ezelőtt.
Egyáltalán mi az a jáde?
Egyáltalán nem hiszem, hogy most hallottad először ezt a szót, de talán csak pár tétova gondolat jutna eszedbe, ezért gyorsan összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat.
A jáde a világ egyik legkülönlegesebb féldrágaköve. Kivételes szépsége és szimbolikája révén szerte a világon nagyra becsülik. Alapvetően két ásványt értünk alatta: ezek a jadeit és a nefrit. A két ásványt egy néven illetik, a hasonlóságaik miatt, sokkal inkább a szerkezetüket illetően, mint a külső tulajdonságaikat. Szerte a világon megtalálható vagy az egyik, vagy a másik, mégsem tömegcikkek. A legnagyobb jadeit lelőhelyek Mianmarban találhatóak, kiváló minőségű nefrit sok helyen előfordul, mint például Kínában, Kanadában, Oroszországban.
Sokféle színben pompázhat, az átlátszó fehértől a majdnem fekete zöldig, de lila és sárgás színű jádét is bányásznak.
Ha szeretnél több érdekes tényt olvasni az egyik legértékesebb ásványról, kattints IDE.
Az aranynak értéke van, a jáde felbecsülhetetlen
Ez a mondás a távolkeleti kultúrákból származik, és azt mutatja, hogy a jáde egy nagyon speciális féldrágakő. Érdemes a felszínre hozni és megmunkálni évezredek óta. De vajon mi ennek az oka?
Vonzóak a kivételesen szép színei is, különösen az úgynevezett Imperial Jade, egységes élénkzöld árnyalattal. Mégis, van valamilyen tulajdonsága, ami miatt ősidők óta keresett. Ismerünk négyezer éves faragott nefrit karperecet, tehát megmunkálható és tartós.
A titok a szerkezetében keresendő: mind a jadeit, mind a nefrit polikristályos aggregátumok, amelyek finom, mikroszkopikus és sűrűn összefonódó kristályokból állnak, akár ásványi szemcsék (jadeit), akár szálak (nefrit).
Ugyanaz a szerkezet, amely hozzájárul a jáde textúrájához, hozzájárul a kivételes szívósságához is. A jadeit és a nefrit rendkívül ellenálló, de a két anyag ezt a tulajdonságát kissé eltérő szerkezetekből nyeri, mint ahogy az előbb szó volt róla.
Ez a szorosan egymásba illeszkedő szerkezet adja a jáde szívósságát és kiemelkedő megmunkálható tulajdonságait. Még extrém stressz alatt sem törik el vagy deformálódik könnyen. Az őskorban ez a jádét előnyben részesítette a törékeny kovakővel és obszidiánnal szemben, ha szerszámot akartak készíteni.
A szívóssága adja többek között a jáde felbecsülhetetlen értékét.
Vajon hogyan tudták több száz évvel ezelőtt megmunkálni?
Régészeti bizonyítékok szerint Guatemala és Costa Rica közötti kereskedés eszköze volt a jáde, nyers és megmunkált állapotban is.
Több száz, sőt ezer évvel ezelőtt természetesen nem álltak rendelkezésre olyan gépek, amelyek megkönnyítették volna az emberek fáradtságos fizikai munkáját. Azt már tudjuk a jádéról, hogy nagyon kemény anyag, ezért kihívást jelenthetett a szállítása, még inkább a megmunkálása.
Bár nagy valószínűséggel a különböző lelőhelyeken eltérhettek a technikák, érdekes lehet Cancún, a maja civilizáció kereskedelmi központja. Itt főként jáde, obszidián, és pyrite feldolgozást folyt isz. VIII. században, a munkát pedig korabeli szakemberek végezték. Ők voltak a jáde feldolgozók.
A jáde tulajdonságait ismerve bizonyára érdekel, hogyan birkóztak meg a megmunkálásával. Régészek az alábbi technológiai lépésekre következtettek:
Próbálták előzetesen kiválasztani a legjobb követ a feldolgozáshoz. Az ún. lapidáris mester irányította a munkát, amelyhez minimálisan 3 emberre volt szükség. Ketten végezték a fűrészelést, általában egy rézhuzallal, bambuszkeretben. A harmadik ember folyamatosan egy tálból merőkanál segítségével valamilyen nedves (víz alapú) csiszolókeveréket önt a műveleti területre, amely egy tálba folyik le, mivel újra és újra felhasználják, amíg csak nem telítődik meg túl sok jáde porral. Mivel a jáde nagyon kemény anyag, hetekig, sőt hónapokig is eltarthatott, mire kisebb darabot készítettek egy nagyobb jáde tömbből.
Ha végre sikerrel jártak, kovakővel dolgozták tovább, illetve fém eszközöket is igénybe vettek, ha például lyukat akartak fúrni bele. Bambuszt vagy fát használtak ahhoz, hogy a követ szép színűre csiszolják, és „a nap ragyogását adják neki”.
Cancún kereskedelmi központban a jáde feldolgozás egy népszerű foglalkozás volt.
Tetszett? Oszd meg!
