Mitől lesz drága a drágakő?

Érdekes a kérdés: mitől drága a drágakő? Talán már Te is eltűnődtél rajta, miért annyira értékes egy gyémánt, míg hozzá képest egy ametiszt ára elenyésző.

Egyáltalán mi a drágakő? Rövid írásunkban ezt derítjük ki.

Hogyan lehet egy kőből kincs?

Az emberiség történelmét kezdettől fogva végigkíséri az ásványi kincsek bányászata. Kezdetben kovaköveket bányásztak elődeink, majd egyre több nyersanyag hasznosítási módját fedezték fel. Természetesen, hamar megjelentek a használati eszközök mellett a díszítésre felhasznált kövek is; egy-egy csillogó, feltűnő mintázatú kő régen is megragadta az emberek figyelmét, és ez ma sincs másként.

Figyeljünk meg csak egy kisgyereket, aki a vízparton elmélyülten pakolja a kis vödörbe a szebbnél szebb kavicsokat, amelyek aztán otthon a talált kincs szerepét töltik be. (Aztán a végén azt sem tudod, hová pakold.) Úgy látszik, ez a génjeinkben van.

Kezdetben kifúrt kőmedálok, faragott szobrok, majd egyre több és bonyolultabb megmunkálású darab készült el az évezredek során. Ezek alapanyaga lehetett egy-egy ásvány kristálya, vagy több darabból álló kőzet.

Az ókortól a középkorig főleg az arisztokraták, uralkodók engedhették meg maguknak e köveket, többek között sem a rendelkezésre álló technika, sem a lelőhelyek száma nem tette lehetővé a tömegipart. Szinte minden kultúrában szokássá vált, hogy az uralkodók fejdíszekbe vagy koronába ágyazva drágaköveket viseltek. A technikai fejlődéssel, kontinensek felfedezésével azonban lehetővé vált a nagyobb mértékű bányászat korábban ismeretlen vagy elérhetetlen helyeken is. Ezzel együtt bővült a feldolgozó ipar és a felvevő piac is.

Te is csiszolhatsz drágakövet

A modern idők eljöttével ugrásszerűen növekedtek a lehetőségek is. Rengeteg új lelőhely, technológia vívmányok, mind kedveztek a bányászatnak és az ásvány-kőzet feldolgozásnak.

Napjainkban bárki elsajátíthatja a drágakőcsiszolás bármely módját, az interneten megveheti a szükséges kellékeket, és megtanulhatja a kövek megmunkálásának módját. Akár Te is.😀 Egyszóval, elérhető közelségbe kerültek.

Mit nevezünk drágakőnek?

Ha drágakő csiszolására adnád a fejed, akkor tudnod kell, egyáltalán mit nevezünk drágakőnek.

A drágakövek olyan természetes keletkezésű ásványok, vagy kőzetek, melyek szépségük, ritkaságuk és megfelelő keménységük (időtállóságuk) alapján megnyerték az emberiség tetszését és megkülönböztető értékítéletét. Ez az értékítélet a történelem során valószínűleg változott.

A hagyományos szemlélet szerint csupán négy drágakövet különböztetünk meg: gyémánt, zafír, rubint, smaragd. Minden más féldrágakőnek számít, így például a jáde, rózsakvarc, ametiszt, stb.

A drágakövek nem találhatók bárhol és tetszőleges mennyiségben, felkutatásuk, kitermelésük és feldolgozásuk rengeteg időt, pénzt és emberi munkát igényel.

Ami bizonyos, hogy megmunkálás nélkül nem beszélhetünk szorosabb értelemben vett drágakőről vagy féldrágakőről, csak ásványról vagy kőzetről.

A drágakövek értéke

Minden kornak megvannak a maga kedvelt drágakövei, de ez sokszor összefügg egy új lelőhely felfedezésével is, mely korábban soha nem látott minőségben kezdi el ontani az adott ásványt. Vannak azonban olyan ásványok, amelyek manapság már kevésbé kedveltek drágakőnek, de egykor nagyon fontos szerepet töltöttek be. Ilyen például a kvarc és egyes változatai. Bár manapság is kedveltek, de fénykoruk jó pár száz évvel ezelőtt volt.

Természetesen megvannak azok a kövek, melyek évszázadokon keresztül (így ma is) megőrizték tekintélyüket, ezeket tekintjük ma drágakőnek (gyémánt, rubin, smaragd, zafír.) Értéküket a szépségük, ritkaságuk, keménységük adja.

Egy-egy ásvány rengeteg formában, méretben és színben van jelen a természetben. Azonban, a megfelelő drágakő-alapanyagoknak meg kell felelni bizonyos minőségi kritériumoknak; ilyen a szín (fény), méret és tisztaság kérdése. Emellett nagyon fontos, hogyan lett megmunkálva az adott ásvány , és hogy mennyire ellenálló külső behatásra.

Minél élénkebb és ritkább a színe, minél tisztább (kevés zárvány, kevés repedés), és minél szebben megmunkált, annál nagyobb értéke lesz egy vágott kőnek.

Méretre a karát kifejezést használjuk a drágakövek esetében, vagyis, hogy az adott kő hány karátos. A karát kb. 0,2 grammnak felel meg. Legtöbbször csak a csiszolt és fazettált kövekre használják a karát megjelölést.

Megmunkálás módja: a szorosabban vett drágaköveket manapság csiszolják és fazettálják különböző alakra. Az alapanyagokat alakra vágják, majd különböző lapokat csiszolnak az adott kőre; kiváló módszer, hogy az ásvány optikai tulajdonságait erősítsék. Az optikai fényjáték a legtisztább alapanyagok esetében érvényesül legszebben.

Fontos szempont még, hogy az adott ásvány mennyire ellenálló külső behatásra; ez is egy minőségi paraméter, melyet mérésekkel támasztanak alá. Ezt három tulajdonság határozza meg: keménység, törés, hasadás jellege. Amennyiben kisebb keménységű az ásvány, könnyebben tud karcolódni, mint például a fluorit, rodokrozit. Más ásványok nagyon jól hasadnak bizonyos irányokból, kisebb erőhatásra is repedések jelenhetnek meg bennük. Ezeket megfelelő foglalattal, védelemmel és csiszolási technikával csökkenteni lehet.

A fenti szempontok minden esetben együtt értelmezendők; mit érünk vele, ha van egy hatalmas kő, de fakó a színe vagy tele van zárványokkal, esetleg rosszul megmunkált és a fény elveszik benne. Egy kicsi, de tiszta és kiválóan megcsiszolt kő sokkal értékesebb lehet, mint egy százszor nagyobb változata, ha a fentiek közül bármelyik is hiányzik.

Tehát úgy tűnik, érdemesebb pici gyémántokat gyűjteni, mint kilós kvarcokat…